Szebenről

Erdély egyik legfontosabb és legvirágzóbb városa, Nagyszeben egykor az erdélyi szászok kulturális és kereskedelmi központja volt. Az elmúlt években gazdasági és kulturális szempontból is látványos fejlődésen ment keresztül, napjainkban a külföldi befektetők egyik legfontosabb célpontja Romániában.

2007-ben Nagyszeben Luxemburg városával együtt viselte az Európa Kulturális Fővárosa címet.

A város története:

Az első írásos feljegyzés a településről 1191-ből maradt fenn, amikor III. Celesztin pápa jóváhagyta az erdélyi németek szebeni prépostságát.

1321-ben a települést még Hermannsdorfnak hívták, azonban a század második felében már városi rangra emelkedett. 1366-ban említik először Nagyszebent városként Hermannstadt név alatt. A 14. század vége felé megalakult az úgynevezett Szász Egyetem, ami az egész szász terület vezetését is jelentette, az erdélyi szászok önkormányzati szerve volt, élén a szászok ispánjával, aki egyben a nagyszebeni királybírói tisztséget is betöltötte.

A középkorban Szeben gazdasága folyamatosan fejlődött, jelentősen megnőtt a jól megszervezett kézművesek száma. Kezdetben (1376) 19 céh működött 25 mesterséggel, a céhek száma viszont fokozatosan nőtt, így a 16. század második felében már 29 céh létezett, 1780 környékén a dokumentumok már 40 kézműves céhről tesznek említést.

A 16. század végén és a 17. század elején Szeben folyamatos katonai konfliktusok színtere és a város többször került ostrom alá, ami jelentősen befolyásolta szociális és gazdasági fejlődését. Itt elsősorban az 1599-es Szászszelindeki csatára gondolunk, amikor Mihai Vitéz beveszi Erdélyt, majd az 1601-1603 közötti időszakra, amikor Báthory Zsigmond csapatai ostromolják a várost. Alig egy évtizedre rá a város Báthory Gábor fejedelem hatalma alá kerül.

A 17. század végén az osztrák megszállás következtében, Erdély a Habsburg Birodalom része lett és Nagyszeben a következő évszázadban Erdély fővárosa lett.

A 19. század első felében telepednek meg a landlerek Szebenben, pontosabban Neppendorfban.

A román ajkú lakosság jelenléte egyre erősebb a városban, a 19. század közepe fele Szeben a román nemzet emancipációs harcának spirituális központjává vált. A román nép felszabadulásáért folytatott harcának egyik fontos kiáltványa is Szebenben születik meg Simion Barnutiu keze nyomán, amiben egyenlő jogokat kértek az erdélyi nemzetekhez hasonlóan. Ezt a petíciót olvasták fel Balázsfalván. Szintén Szeben volt a székhelye a Román Nemzeti Komitének, melynek elnöke Andrei Saguna ortodox püspök volt. 1863-ban itt kezdte meg munkálatait az Erdélyi Diéta, amely kimondta a teljes román nemzeti egyenjogúságot. Szebenből irányította tevékenységét az erdélyi Román Nemzeti Párt, amely egyben kezdeményezte a 19. század második felének legnagyobb társadalom-politikai mozgalmát, az erdélyi memorandista mozgalmat.

A 19. század végén és a 20. század elején Szeben jelentős társadalmi és gazdasági változásokon megy keresztül.

A 20. század elejére Nagyszeben vibráló várossá nőtte ki magát, amely folyamatosan lépést tart a korral: a harmadik város az osztrák-magyar monarchiában, amelyben villamos árammal világítják ki az utcákat és a második olyan város, ahol bevezetik a villamost. 1909-ben megnyílik a város első mozija és 1910-ben megjelennek az első közvécék Nagyszebenben.

Az első világháború kitörése lefékezi a város urbanisztikai, gazdasági és szociális fejlődését.

Erdély Romániához való csatolásával a város neve hivatalosan Sibiu lesz, s az utcák ekkor kapnak román megnevezést.

1945-ben, a második világháború után megkezdődik a szászok deportálása Oroszországba. 2800 személyt vittek el, sokan közülük nem tértek vissza.

A kommunizmus ideje alatt Nagyszeben belvárosát csak nagyon kis mértékben érintette Ceausescu városromboló tevékenysége.

1989 december 21-én Temesvár után másodiként Szeben fellépett az elnyomó kommunista diktatúra ellen, 89 áldozatot és számos sebesültet követelve.